Im Krankenhaus - Die stationäre und ambulante Versorgung /Kórházban - Fekvőbeteg- és járóbeteg-ellátás
Im Krankenhaus - Die stationäre und ambulante Versorgung /Kórházban - Fekvőbeteg- és járóbeteg-ellátás
Patientinnen und Patienten mit akuten oder chronischen Erkrankungen müssen manchmal in einem Spital untersucht, behandelt und betreut werden. Erfolgt die Gesundheitsversorgung in Spitälern mit dem Erfordernis einer Aufnahme auf einer Pflegestation, wird diese als stationäre Versorgung bezeichnet. Sie hat in Österreich traditionell einen hohen Stellenwert. So werden in Österreich Patientinnen und Patienten häufiger in einem Krankenhaus aufgenommen als in den meisten anderen europäischen Ländern.
Pro Jahr werden mehr als zwei Millionen stationäre Aufenthalte in österreichischen Spitälern für die Akutversorgung gezählt. Ein Aufenthalt im Spital dauert laut Statistik Austria durchschnittlich sechs Tage.
Bei Tagesaufenthalten handelt es sich um stationäre Aufenthalte, bei denen die Patientinnen und Patienten noch am selben Tag nach der Aufnahme wieder entlassen werden. Die Zahl der tagesklinisch vorgenommenen Eingriffe stieg in den letzten Jahren an. Tagesklinisch werden weniger schwere Operationen durchgeführt. In einigen Spitälern sind dafür eigene Einheiten eingerichtet, die als "Tagesklinik" bezeichnet werden.
Darüber hinaus werden in Spitalsambulanzen auch medizinische Leistungen erbracht, ohne dass dafür eine stationäre Aufnahme notwendig ist.
Weitere Informationen finden Sie unter Die Aufnahme im Spital.
Hinweis:
Statistische Informationen zu den stationären Aufenthalten in Österreich finden Sie auf den Web-Seiten der Statistik Austria.
Wie ist die Spitalsversorgung in Österreich organisiert?
In Österreich gibt es etwas mehr als 260 Krankenanstalten. Rund drei Fünftel der Spitäler sind für die Akutversorgung zuständig, rund zwei Fünftel übernehmen nicht akute Versorgungen.
Die Akutversorgung in den Spitälern umfasst sowohl die akute, ungeplante Behandlung einer Erkrankung als auch die geplante bzw. planbare Behandlung. Der Großteil der Akutspitäler übernimmt Aufgaben der Allgemeinversorgung. Dazu zählt ein breites Angebot an operativen und konservativen Leistungen unterschiedlicher medizinischer Fachrichtungen.
Ein kleiner Teil der Akutversorgung erfolgt in spezialisierten Bereichen. Das kann z.B. die Spezialversorgung von Personen mit bestimmten Krankheitsbildern (z.B. neurologische und psychiatrische Erkrankungen) oder bestimmter Altersstufen (z.B. Kinderkrankenhäuser) sein.
Zur nicht akuten Versorgung in den Spitälern zählen die stationären Rehabilitationszentren und Einrichtungen der Langzeitversorgung (v.a. Alten-/Pflegeheime) mit einer Aufenthaltsdauer von mehr als drei Wochen.
Weitere Informationen zur Gesundheitsversorgung in Spitälern finden Sie unter: Krankenanstalten in Zahlen (BMSGPK).
Um eine umfassende medizinische Versorgung der Bevölkerung sicherzustellen, werden regelmäßige Planungen auf der Grundlage gesetzlicher Bestimmungen vorgenommen. Weitere Informationen finden Sie unter ÖSG 2023: Planung der Gesundheitsversorgung.
Spitäler und ihre Versorgungsaufgaben
Die verschiedenen Typen von Spitälern und ihre Aufgaben in der Akut- und Nicht-Akutversorgung sind gesetzlich verankert (§§ 1. und 2. des Krankenanstalten- und Kuranstaltengesetzes - KAKuG). Der Gesetzgeber unterscheidet Allgemeine Krankenanstalten, Sonderkrankenanstalten, Sanatorien und Pflegeanstalten für chronisch Kranke.
Die Spitäler sind nach ihren Versorgungsaufgaben klassifiziert:
- Die Akutversorgung erfolgt in Allgemeinen Krankenanstalten, zum Teil auch in Sonderkrankenanstalten und Sanatorien.
- Die Nicht-Akutversorgung erfolgt vorwiegend in Pflegeanstalten für chronisch Kranke und Rehabilitationszentren.
Weitere Informationen finden Sie unter Krankenanstalten in Österreich.
Stationäre Versorgung: Welche Fachabteilungen hat ein Krankenhaus?
Eine Fachabteilung in einem Krankenhaus gewährleistet für ein bestimmtes Fachgebiet ambulante und stationäre Behandlungen. Die Führung von bestimmten Fachabteilungen bzw. andere Organisationsformen sind in Abhängigkeit von der dem Krankenhaus zugewiesenen Versorgungsstufe gesetzlich geregelt (vgl. § 2a und 2b KAKuG). Welche Fachabteilungen geführt werden, hängt vom Versorgungsauftrag des jeweiligen Krankenhauses ab. Fachabteilungen bedienen sich für die stationäre Behandlung ihrer Patientinnen und Patienten der Betten in den Pflegestationen.
Auf einer Normalpflegestation erfolgt die Versorgung der Patientinnen und Patienten, die keine besondere Betreuung oder Überwachung der Organfunktionen benötigen. Wenn Bedarf an einer Überwachung oder der Aufrechterhaltung von Organfunktionen besteht, stehen Intensiveinheiten zur Verfügung.
Innerhalb der Fachabteilungen kann es in größeren Krankenhäusern weitere Spezialisierungen geben. So legt z.B. eine Abteilung der Inneren Medizin ihren Schwerpunkt auf Herzkrankheiten, eine andere auf Krebserkrankungen und eine dritte auf Nierenkrankheiten. Die Chirurgie kann in Spezialabteilungen für Gefäßchirurgie, Herzchirurgie oder Thoraxchirurgie unterteilt sein. Das erklärt auch, warum es in manchen Schwerpunkt- oder Zentralkrankenhäusern eine erste, zweite oder dritte "Medizinische Abteilung" gibt.
In einem Krankenhaus gibt es manchmal für eine Fachabteilung mehrere Bettenstationen. Weiters besteht auch noch die Möglichkeit des "gemischten Belags". In diesem Fall werden Patientinnen und Patienten, die von Ärztinnen und Ärzten verschiedener Fachrichtungen behandelt werden, auf einer Station versorgt.
Es gibt aber auch nicht bettenführende Organisationseinheiten, sogenannte Institute, z.B. Labormedizin, Röntgen, Physikalische Medizin und den OP-Bereich.
Hinweis
Bei einem Notfall oder Unfall rufen Sie die Rettung unter Tel. 144! Auch im Krankenhaus gibt es eine Ambulanz für Notfälle. Wenn Sie sich bei einer Erkrankung nicht sicher sind: Rufen Sie Tel. 1450 - die Rund-um-die-Uhr-Gesundheitsberatung. Weitere Informationen: Wo bin ich richtig?
Welche Einrichtungen gibt es noch im Spital?
Neben den medizinischen Einrichtungen gibt es in Spitälern andere Einrichtungen, die für den Betrieb wichtig sind oder einen Beitrag zur Versorgung der Patientinnen und Patienten leisten:
- Ombudsstelle, die sich um Anliegen und Beschwerden von Patientinnen und Patienten kümmert,
- Anstaltsapotheke,
- Seelsorge,
- Hygieneteam,
- Küche,
- Entlassungsmanagement und Sozialarbeit.
Dazu kommen weitere Mitarbeiterinnen und Mitarbeiter, mit denen die Patientinnen und Patienten nicht direkt in Kontakt kommen. Zu ihnen gehören unter anderem Personen aus den Bereichen:
- Betriebsärztlicher Dienst, Arbeitsmedizin,
- Brandschutz- und Sicherheitstechnik,
- Haustechnik,
- Küchenpersonal,
- Gebäudereinigung,
- Informatik,
- Projektmanagement und Organisationsentwicklung,
- Qualitätsmanagement,
- Umweltschutz und Abfall,
- Sekretariat,
- Einkauf,
- PR/Marketing,
- Patientenadministration.
Wer betreibt Spitäler in Österreich?
Jede Abteilung eines Spitals hat eine medizinische Leitung. An der Abteilungsspitze steht die Abteilungsvorständin oder der Abteilungsvorstand (Primaria oder Primar). Die pflegerische Leitung von Pflegestationen erfolgt durch die Stationsleitung. Eine Stationsleitung ist in der Regel nur für eine Station zuständig. Diplomierte Gesundheits- und Krankenpfleger:innen mit Führungsaufgaben können die Leitung über mehrere Stationen übernehmen.
Ärztliches Personal
Zum ärztlichen Personal einer Abteilung zählen:
- Primaria oder Primar: Sie stehen der Abteilung vor und sind letztverantwortlich für die medizinisch-fachliche Behandlung.
- Oberärztinnen und Oberärzte sowie Fachärztinnen und Fachärzte: Sie arbeiten direkt mit den Patientinnen und Patienten. Sie leiten die täglichen Visiten und den Ambulanzbetrieb.
- Stationsärztinnen und Stationsärzte: Diese sind in der Regel Allgemeinmediziner:innen.
- Turnusärztinnen und Turnusärzte: Sie haben ihr Medizinstudium abgeschlossen und befinden sich entweder in der letzten Ausbildungsstufe zur Ärztin oder zum Arzt für Allgemeinmedizin – Dauer: drei Jahre – oder in der Ausbildung zur Fachärztin oder zum Facharzt – Dauer: sechs Jahre.
In kleineren öffentlichen Krankenanstalten ist es auch üblich, dass Fachärztinnen oder Fachärzte eines bestimmten Fachgebietes, das es nicht mit einer eigenen Abteilung in diesem Krankenhaus gibt, als Konsiliarärztinnen oder Konsiliarärzte beigezogen werden können.
Pflegepersonal und Fachkräfte
In enger Zusammenarbeit mit dem ärztlichen Personal kümmern sich weitere Gesundheitsberufe um das Wohl der Patientinnen und Patienten. Neben diplomiertem Gesundheits- und Krankenpflegepersonal zählen dazu u.a. Angehörige der sogenannten medizinisch-technischen Dienste, weitere Pflegeberufe, Hebammen und andere Gesundheitsberufe.
Az akut vagy krónikus betegségben szenvedő betegeket időnként kórházban kell megvizsgálni, kezelni és ellátni. Amikor a kórházi egészségügyi ellátás osztályos felvételt igényel, azt fekvőbeteg-ellátásnak nevezik. Ausztriában a fekvőbeteg-ellátás hagyományosan magas státusszal bír. Valójában Ausztriában a betegeket gyakrabban veszik fel kórházakba, mint a legtöbb más európai országban.
Az osztrák kórházakban évente több mint kétmillió akut ellátásban részesülő fekvőbeteg-ellátást regisztrálnak. Az Osztrák Statisztikai Hivatal szerint egy kórházi tartózkodás átlagosan hat napig tart.
A nappali kórházi tartózkodás olyan fekvőbeteg-ellátás, ahol a betegeket a felvételük napján elbocsátják. Az elmúlt években megnőtt az ambulánsan végzett beavatkozások száma. A kevésbé összetett műtéteket jellemzően ambulánsan végzik. Egyes kórházak erre a célra külön egységeket hoztak létre, amelyeket gyakran "nappali klinikáknak" neveznek.
Továbbá a kórházi járóbeteg-rendelők fekvőbeteg-felvétel nélkül is nyújtanak orvosi szolgáltatásokat.
További információkért lásd: Kórházi felvétel.
Megjegyzés:
Az osztrák fekvőbeteg-ellátásokról szóló statisztikai információk az Osztrák Statisztikai Hivatal honlapján találhatók.
Hogyan szerveződik a kórházi ellátás Ausztriában?
Ausztriában valamivel több mint 260 kórház működik. Ezeknek a kórházaknak körülbelül háromötöde felelős az akut ellátásért, míg nagyjából kétötödük nem akut ellátást nyújt.
A kórházakban nyújtott akut ellátás magában foglalja mind a betegségek akut, nem tervezett kezelését, mind a tervezett vagy tervezett kezelést. Az akut ellátó kórházak többsége általános egészségügyi szolgáltatásokat nyújt. Ez magában foglalja a sebészeti és nem sebészeti kezelések széles skáláját a különböző orvosi szakterületeken.
Az akut ellátás egy kis része speciális területeken történik. Ide tartozhat például a speciális egészségügyi állapotokkal (pl. neurológiai és pszichiátriai rendellenességekkel) küzdő emberek vagy bizonyos korcsoportok (pl. gyermekkórházak) speciális ellátása.
A kórházakban nyújtott nem akut ellátás magában foglalja a fekvőbeteg-rehabilitációs központokat és a három hétnél hosszabb tartózkodású hosszú távú ápolást nyújtó intézményeket (elsősorban idősek otthonát).
A kórházi egészségügyi ellátásról további információ a következő címen található: Kórházak számokban (BMSGPK).
A lakosság átfogó orvosi ellátásának biztosítása érdekében rendszeres tervezést végeznek a jogszabályok alapján. További információ az ÖSG 2023: Egészségügyi tervezés című dokumentumban található.
Kórházak és ellátási funkcióik
A különböző kórháztípusokat és azok akut és nem akut ellátásban betöltött szerepét törvény rögzíti (a kórházakról és szanatóriumokról szóló törvény - KAKuG 1. és 2. szakasza). A jogalkotó különbséget tesz az általános kórházak, a szakosított kórházak, a szanatóriumok és a krónikus betegek számára létrehozott idősotthonok között.
A kórházakat szolgáltatási funkcióik szerint osztályozzák:
- Akut ellátást általános kórházakban, és néha szakosított kórházakban és szanatóriumokban is nyújtanak.
- Nem akut ellátást elsősorban krónikus betegek ápolási otthonaiban és rehabilitációs központokban nyújtanak.
További információ az Ausztriai kórházak menüpont alatt található.
Fekvőbeteg-ellátás: Milyen szakosztályokkal rendelkezik egy kórház?
Egy kórházban egy szakosított osztály járóbeteg- és fekvőbeteg-ellátást nyújt egy adott orvosi szakterületre. Bizonyos szakosított osztályok és egyéb szervezeti struktúrák irányítását jogilag szabályozzák a kórház által meghatározott ellátási szinttől függően (lásd a kórházi ellátásról szóló törvény 2a. és 2b. szakaszát). Az, hogy mely szakosított osztályokat tartják fenn, a kórház szolgáltatási megbízatásától függ. A szakosított osztályok a fekvőbeteg-osztályok ágyait használják betegeik kezelésére.
Egy standard osztályon azokat a betegeket kezelik, akik nem igényelnek speciális ellátást vagy szervfunkciók monitorozását. Intenzív osztályok állnak rendelkezésre, ha a szervfunkciók monitorozása vagy fenntartása szükséges.
A szakosított osztályokon belül a nagyobb kórházaknak további specializációik lehetnek. Például az egyik belgyógyászati osztály a szívbetegségekre, a másik a rákra, a harmadik pedig a vesebetegségekre összpontosíthat. A sebészet felosztható szakosodott osztályokra érsebészet, szívsebészet vagy mellkassebészet céljából. Ez azt is megmagyarázza, hogy miért van egyes nagyobb vagy központi kórházakban egy első, második vagy akár harmadik "belgyógyászati osztály".
Egy kórházban egyetlen osztályon több fekvőbeteg-ellátó osztály is lehet. Egy másik lehetőség a "vegyes osztály", ahol a különböző szakterületek orvosai által kezelt betegeket ugyanazon az osztályon látják el.
Léteznek nem fekvőbeteg-ellátó egységek is, amelyeket intézeteknek neveznek, mint például a laboratóriumi medicina, a radiológia, a fizikális medicina és a műtő.
Megjegyzés
Vészhelyzet vagy baleset esetén hívja a sürgősségi szolgálatot a 144-es számon! A kórházakban is vannak sürgősségi osztályok. Ha bizonytalan egy betegséggel kapcsolatban, hívja a 1450-es számot – a 24/7-es egészségügyi tanácsadó vonalat. További információ: Hová fordulhatok?
Milyen egyéb létesítmények vannak a kórházban?
Az orvosi intézmények mellett a kórházaknak más olyan osztályai is vannak, amelyek elengedhetetlenek a működésükhöz, vagy hozzájárulnak a betegellátáshoz:
- Ombudsman hivatala, amely a betegek aggályaival és panaszaival foglalkozik,
- Kórházi gyógyszertár,
- Lelkés,
- Higiéniai csapat,
- Konyha,
- Elbocsátás kezelése és szociális munka.
Ezen kívül vannak más személyzeti tagok is, akikkel a betegek nem kerülnek közvetlen kapcsolatba. Ide tartoznak többek között a következő területekről származó emberek:
- Munkaegészségügyi szolgálat, munkaorvostan,
- Tűzvédelem és biztonságtechnika,
- Épületgépészet,
- Konyhai személyzet,
- Épülettakarítás,
- IT,
- Projektmenedzsment és szervezetfejlesztés,
- Minőségirányítás,
- Környezetvédelem és hulladékgazdálkodás,
- Titkársági szolgáltatások,
- Beszerzés,
- PR/Marketing,
- Páciens adminisztráció.
Kik üzemeltetnek kórházakat Ausztriában?
A kórház minden osztályának van egy orvosigazgatója. Az osztályvezető a főorvos (Primaria vagy Primar). Az osztályok ápolási irányítása az osztályvezető felelőssége. Az osztályvezető általában csak egy osztályért felelős. A vezetői feladatokat ellátó regisztrált ápolók több osztály vezetését is elvállalhatják.
Orvosi személyzet
Egy osztály orvosi személyzete a következőket foglalja magában:
- Osztályvezető: Ők irányítják az osztályt, és végső soron felelősek az orvosi ellátásért.
- Vezető orvosok és konzultánsok: Közvetlenül a betegekkel dolgoznak. Napi viziteket tartanak, és irányítják a járóbeteg-rendelést.
- Osztályi orvosok: Általában háziorvosok.
- Rezidens orvosok: Befejezték orvosi tanulmányaikat, és vagy a háziorvosi rezidensképzésük utolsó szakaszában vannak – időtartam: három év –, vagy szakorvosi képzésben vesznek részt – időtartam: hat
Kisebb állami kórházakban az is gyakori, hogy egy adott terület specialistáit – akiknek nincs saját osztályuk az adott kórházban – konzultánsként hívják meg.
Ápolószemélyzet és szakorvosok
Az orvosi személyzettel szorosan együttműködve más egészségügyi szakemberek gondoskodnak a betegek jólétéről. Az ápolókon kívül ide tartoznak többek között az orvostechnikai szolgálatok tagjai, más ápolási szakemberek, szülésznők és más egészségügyi szakemberek.
Der Entlassungstag / Az elbocsátás napja
Ist eine stationäre Behandlung abgeschlossen, wird die behandelnde Ärztin oder der behandelnde Arzt mit Ihnen ein abschließendes Gespräch führen. Dabei wird der Entlassungstermin aus dem Spital besprochen. Am Tag der Entlassung erhalten Sie einen Entlassungsbrief für Ihre niedergelassene Ärztin oder Ihren niedergelassenen Arzt mit den wichtigen medizinischen Informationen. Auf Wunsch bekommen Sie vom Krankenhaus zusätzlich eine Aufenthaltsbestätigung. Besteht nach dem Krankenhausaufenthalt Pflegebedarf, stellt Ihnen das Pflegeteam einen pflegerischen Entlassungsbrief aus. Bei Bedarf organisiert das Entlassungsmanagement pflegerische, medizinische oder soziale Dienstleistungen.
Der Entlassungsbrief
Am Tag der Entlassung erhält die Patientin oder der Patient entweder einen vorläufigen oder bereits den endgültigen Entlassungsbrief. Ist der endgültige Entlassungsbrief am Tag der Entlassung noch nicht fertig, erhält die Patientin oder der Patient eine Art Kurzbericht mit den wichtigsten Informationen für die weitere Behandlung bei der niedergelassenen Ärztin oder beim niedergelassenen Arzt. Den ausführlichen Entlassungsbrief erhalten Patientinnen und Patienten bzw. die behandelnde Ärztin oder der behandelnde Arzt per Post.
Der Entlassungsbrief richtet sich vor allem an die einweisenden oder weiterbehandelnden Ärztinnen und Ärzte sowie an andere Gesundheitsdienste-Anbieter wie z.B. Physiotherapeuten, die bei Bedarf die anschließende Betreuung oder Pflege übernehmen.
Welche Angaben enthält der Entlassungsbrief?
Der Entlassungsbrief enthält wichtige Informationen und Empfehlungen für die weitere Behandlung nach einem Krankenhausaufenthalt sowie alle wichtigen gesundheitsrelevanten Daten über Ihren Krankenhausaufenthalt. Dazu gehören u.a.:
- der Aufnahmegrund,
- Informationen über eingenommene Medikamente und deren Dosierung,
- Untersuchungen und deren Ergebnisse,
- Diagnosen,
- durchgeführte Therapien,
- erhobene Befunde wie Röntgen, Ultraschall,
- einen Rückblick über den Krankheitsverlauf,
- Gesundheitsstatus der Patientin oder des Patienten bei der Entlassung,
- empfohlene Medikation bzw. Therapie,
- Empfehlungen für weitere Interventionen oder gesundheitsförderndes Verhalten.
Hinweis
Falls Kontrolluntersuchungen vorgesehen sind, werden im Entlassungsbrief bereits die Termine dafür festgehalten.
Wann wird ein pflegerischer Entlassungsbrief ausgestellt?
Patientinnen und Patienten, die nach ihrem Aufenthalt im Krankenhaus noch pflegerische Betreuung benötigen, erhalten zusätzlich einen pflegerischen Entlassungsbrief. Er enthält Informationen über einen noch eventuell bestehenden Pflegebedarf, wie z.B. Verbandswechsel, Katheter-Pflege oder Unterstützung beim Waschen und Ankleiden.
ELGA: e-Befunde
Nach einem Krankenhausaufenthalt erhalten Patientinnen und Patienten den Entlassungsbrief in Papierform. Bei Patientinnen und Patienten, die an ELGA teilnehmen, wird der Entlassungsbrief zusätzlich in ihrer ELGA verfügbar gemacht.
Hinweis
ELGA-Befunde werden in einem Format dargestellt, das ein Lesen der Befunde am Computer erleichtert. Wichtige Informationen werden hervorgehoben, die Orientierung im Text wird durch Vereinheitlichung von Aufbau und Layout verbessert. Ausführliche Informationen erhalten Sie unter: ELGA: e-Befund
Das Entlassungsmanagement hilft bei Betreuungsbedarf
Nach dem Krankenhausaufenthalt besteht mitunter weiterer Betreuungsbedarf. Damit vor allem Patientinnen und Patienten mit erhöhtem Pflegebedarf für die Zeit nach dem Krankenhausaufenthalt gut versorgt sind, muss die Versorgung zu Hause bestmöglich geplant werden. Hier kommt das Entlassungsmanagement ins Spiel. Die Entlassungsmanagerin oder der Entlassungsmanager organisiert die Zeit nach der Entlassung, stellt ein individuelles Versorgungspaket zusammen und lotst Sie durch das Gesundheits- und Sozialsystem.
Durch gezielte Beratung und Vorbereitung noch während des Krankenhausaufenthalts soll ein gleitender Übergang vom Krankenhaus nach Hause ermöglicht werden.
Dafür ist das Entlassungsmanagement zuständig:
- Einschätzung des individuellen Pflege-, Betreuungs-, Schulungs- und Dienstleistungsbedarfs,
- Organisation von mobilen Diensten wie Heimhilfe, mobile Hauskrankenpflege, Essen auf Rädern,
- Besorgen von Hilfsmitteln wie Rollstuhl, Rollator oder Badewannenlift,
- Einholen von Bewilligungen für Kuraufenthalte oder Rehabilitationsaufenthalte,
- Ausstellen von Anträgen für die Rezeptgebührenbefreiung,
- Kontaktaufnahme zu Hilfsorganisationen, zum Sozialministeriumsservice, dem Magistrat, der Bezirkshauptmannschaft oder zu Selbsthilfegruppen.
Was Entlassungsmanagerinnen bzw. -manager nicht können:
- in ärztlich verordnete Behandlungen eingreifen,
- Aufgaben von Hilfsorganisationen wie z.B. Pflege übernehmen und
- Einfluss auf Bewilligungen einer Leistung nehmen.
Das Angebot des Entlassungsmanagements richtet sich an Patientinnen und Patienten, die nach einem Krankenhausaufenthalt Betreuungs- und Versorgungsbedarf haben. Es richtet sich außerdem an deren Angehörige bzw. Vertrauenspersonen.
Was tun bei Pflegebedarf?
Nach dem Krankenhausaufenthalt kann eine kurzzeitige oder längerfristige Pflege notwendig sein. In diesem Fall erhalten Sie von Ihrem Pflegeteam einen pflegerischen Entlassungsbrief, dessen Informationen als Hilfestellung für spitalsexterne Pflegepersonen und für Ihre Hausärztin oder Ihren Hausarzt gedacht sind. Die Organisation der Nachbetreuung erfolgt durch die Mitarbeiter:innen des Entlassungsmanagements.
Je nach Pflegebedarf gibt es spezielle Angebote wie beispielsweise:
Organisation eines Heimtransports, wenn nötig,
Sicherstellen des Zugangs zur Wohnung,
Pflegegeldantrag,
Pflegeheimantrag,
Rund-um-die-Uhr-Betreuung in Pflegeheimen bzw. zu Hause,
Kurzzeitpflege für wenige Wochen,
ambulante Tagesbetreuung von etwa 8 bis 17 Uhr,
mobile Dienste für zu Hause: Heimhilfe, mobile Hauskrankenpflege, Besuchsdienste, Menüservice.
Welches dieser Angebote für Sie geeignet ist, entscheiden Sie schon vor der Entlassung im Krankenhaus gemeinsam mit den Mitarbeiterinnen bzw. Mitarbeitern des Entlassungsmanagements. Die genannten Dienste sind kostenpflichtig und müssen von der oder dem Gepflegten selbst getragen werden. Die Kosten sind je nach Anbieter unterschiedlich hoch. Pflegebedürftige haben jedoch einen Rechtsanspruch auf Pflegegeld, mit dem zumindest ein Teil dieser Kosten gedeckt ist. Wichtige Informationen zu Pflege und Pflegegeld finden Sie unter Pflege. (oesterreich.gv.at)
Informationen zum Thema Pflege und Betreuung finden Sie auf der Website des Bundesministeriums für Arbeit, Soziales, Gesundheit und Konsumentenschutz (Informationen zu Pflege und Betreuung in Österreich).
Der erste Arztbesuch nach dem Spitalsaufenthalt
Nach der Entlassung aus dem Krankenhaus werden Sie in der Regel weiter durch Ihre Hausärztin oder Ihren Hausarzt betreut. Manchmal sind auch Nachuntersuchungen in der Klinik nötig.
Wenn Sie nach dem Krankenhausaufenthalt das erste Mal zu Ihrer Ärztin oder Ihrem Arzt gehen, werden Sie zunächst einmal den Patientenbrief des Spitals besprechen. Darin enthalten sind Vorschläge für die weitere Behandlung und Medikamenteneinnahme. Alle Informationen zum Arztbesuch erhalten Sie unter Arztbesuch sowie unter Was passiert in der Arztpraxis?
Ihre Hausärztin oder Ihr Hausarzt prüft diese Medikamentenliste und wird Ihnen daraufhin ein Rezept ausstellen. Sind chefarztpflichtige Medikamente dabei, holt Ihre Ärztin oder Ihr Arzt die Bewilligung dafür ein. Weitere Informationen dazu erhalten Sie unter Rezept - e-Rezept - Gültigkeit.
Behandlung mit Medikamenten nach dem Spitalsaufenthalt
Nach der Entlassung aus dem Krankenhaus ist es auch möglich, dass Sie von Ihrer Spitalsärztin oder Ihrem Spitalsarzt ein Rezept mitbekommen. Spitalsärztinnen und Spitalsärzte verordnen Medikamente dabei auf einem Privatrezept. Für Privatrezepte ist in der Apotheke der Privatverkaufspreis des Medikaments zu bezahlen. Sie können beim zuständigen Krankenversicherungsträger jedoch eine Kostenerstattung beantragen.
Ein Privatrezept kann aber auch ohne Umschreibung wie ein Kassenrezept eingelöst werden, wenn zwischen dem zuständigen Krankenversicherungsträger und der betreffenden Krankenanstalt eine Vereinbarung zur Gleichstellung von Privatrezepten mit Kassenrezepten abgeschlossen wurde. Für nähere Informationen wenden Sie sich bitte an Ihren Sozialversicherungsträger.
Miután befejeződött a fekvőbeteg-kezelése, kezelőorvosa egy utolsó konzultációt tart Önnel. Ezen a találkozón megbeszélik a kórházból való elbocsátásának dátumát. A távozás napján kapni fog egy zárójelentést a háziorvosa számára, amely fontos orvosi információkat tartalmaz. Kérésre a kórház tartózkodási igazolást is kiad Önnek. Ha a kórházi tartózkodás után ápolási ellátásra szorul, az ápolói csapat ápolási zárójelentést állít ki. Szükség esetén a zárójelentést intéző csapat ápolási, orvosi vagy szociális szolgáltatásokat tud biztosítani.
Az Elbocsátó levél
A beteg a távozás napján előzetes vagy végleges zárójelentést kap. Amennyiben a végleges zárójelentés a távozás napján még nem áll rendelkezésre, a beteg egy összefoglaló jelentést kap, amely tartalmazza a háziorvosával folytatott további kezeléshez szükséges legfontosabb információkat. A részletes zárójelentést postai úton küldik meg a betegnek vagy kezelőorvosának.
A zárójelentés elsősorban a beutaló vagy kezelőorvosoknak, valamint más egészségügyi szolgáltatóknak, például gyógytornászoknak szól, akik szükség esetén átveszik a további ellátást vagy ápolást.
Milyen információkat tartalmaz a felmondólevél?
A zárójelentés fontos információkat és ajánlásokat tartalmaz a kórházi tartózkodás utáni további kezelésre vonatkozóan, valamint minden fontos egészségügyi adatot a kórházi tartózkodásáról. Ez többek között a következőket tartalmazza:
- A felvétel oka,
- információk a szedett gyógyszerekről és azok adagolásáról,
- vizsgálatok és azok eredményei,
- diagnózisok,
- alkalmazott terápiák,
- a kapott eredmények, például röntgen, ultrahang,
- a betegség lefolyásának áttekintése,
- a beteg egészségi állapota a kórházból való elbocsátáskor,
- ajánlott gyógyszerek vagy terápiák,
- további beavatkozásokra vagy egészséget elősegítő magatartásra vonatkozó ajánlások.
Megjegyzés
Ha kontrollvizsgálatokat terveznek, ezek időpontjait a zárójelentésben feltüntetjük.
Mikor állítják ki az ápolói zárójelentést?
Azok a betegek, akik kórházi tartózkodásuk után ápolásra szorulnak, további ápolási összefoglalót kapnak. Ez az összefoglaló tartalmazza a fennmaradó ápolási igényeket, például a kötéscserét, a katéter ápolását vagy a mosakodásban és öltözködésben való segítséget.
ELGA: e-megállapítások
A kórházi tartózkodás után a betegek papír alapon kapják meg a zárójelentésüket. Az ELGA-ban (az osztrák elektronikus egészségügyi nyilvántartási rendszer) részt vevő betegek esetében a zárójelentés az ELGA-fiókjukban is elérhető.
Megjegyzés
Az ELGA megállapításait olyan formátumban mutatják be, amely megkönnyíti a számítógépen való olvasást. A fontos információk kiemelve jelennek meg, és a szövegben való navigálás a szabványosított szerkezetnek és elrendezésnek köszönhetően könnyebb. Részletes információk a következő címen érhetők el: ELGA: e-Findings
A leszerelés kezelése segít a támogatási igények kielégítésében.
A kórházi tartózkodást követően a betegeknek további ellátásra lehet szükségük. Annak érdekében, hogy a betegek, különösen a fokozott gondozási igényűek, a kórházi tartózkodás után is megfelelő ellátásban részesüljenek, otthoni gondozásukat a lehető leghatékonyabban kell megtervezni. Itt jön képbe a kórházi elbocsátás kezelése. A kórházi elbocsátásért felelős személy megszervezi a kórházi elbocsátás utáni időszakot, személyre szabott ellátási tervet készít, és végigvezeti Önt az egészségügyi és szociális szolgáltatási rendszeren.
A kórházi tartózkodás alatti célzott konzultáció és felkészítés célja, hogy megkönnyítse a zökkenőmentes átmenetet a kórházból az otthonba.
Ez az elbocsátáskezelési osztály felelőssége:
- Egyéni gondozási, támogatási, képzési és szolgáltatási igények felmérése;
- Mobil szolgáltatások, például otthoni segítségnyújtás, mobil otthoni ápolási ellátás és gurulós étkezés szervezése;
- Segédeszközök, például kerekesszékek, járókeretek vagy fürdőliftek beszerzése;
- Gyógyfürdői vagy rehabilitációs tartózkodások engedélyezésének beszerzése;
- Receptdíj-mentességi kérelmek kiadása;
- Segélyszervezetekkel, a Szociális Minisztériummal, az önkormányzattal, a járási közigazgatással vagy önsegítő csoportokkal való kapcsolatfelvétel.
Amit a létszámleépítési vezetők nem tehetnek meg:
- Beavatkozni az orvosilag felírt kezelésekbe,
- átvenni a segélyszervezetek feladatait, például az ápolási ellátást, és
- befolyásolni a juttatások jóváhagyását.
A kórházi elbocsátás kezelését célzó szolgáltatás azoknak a betegeknek szól, akik kórházi tartózkodás után gondozásra és támogatásra szorulnak. A szolgáltatás a hozzátartozóiknak vagy bizalmas személyeiknek is szól.
Mi a teendő, ha ellátásra van szükség?
A kórházi tartózkodást követően rövid vagy hosszú távú ellátásra lehet szükség. Ebben az esetben az ápolói csapat egy ápolási összefoglalót fog adni Önnek, amelynek információi a külső gondozók és a háziorvosa segítségére szolgálnak. A zárójelentést kezelő csapat megszervezi az utógondozását.
Az ellátási igényektől függően vannak speciális szolgáltatások, mint például:
- Hazaszállítás megszervezése, ha szükséges,
- A lakáshoz való hozzáférés biztosítása,
- Gondozási díj igénylése,
- Idősotthoni elhelyezés igénylése,
- 24 órás ápolás idősotthonban vagy otthon,
- Rövid távú, néhány hetes ápolás,
- Ambuláns nappali ellátás kb. reggel 8-tól délután 5 óráig,
- Mobil szolgáltatások otthonra: otthoni segítségnyújtás, mobil ápolási ellátás, látogatási szolgáltatások, ételkiszállítás.
Azt, hogy ezek közül melyik a megfelelő az Ön számára, a kórházi elbocsátás előtt a zárójelentést kezelő személyzettel konzultálva döntik el. Ezek a szolgáltatások díjkötelesek, és azokat az ellátást igénybe vevő személynek kell fizetnie. A költségek szolgáltatónként eltérőek. Az ellátásra szorulók azonban jogosultak ápolási díjra, amely legalább egy részét fedezi ezeknek a költségeknek. Az ápolással és az ápolási díjjal kapcsolatos fontos információk a [weboldal címe - kérjük, adja meg, ha van] címen találhatók. (oesterreich.gv.at)
Az ápolási és támogatási szolgáltatásokkal kapcsolatos információk a Szövetségi Munkaügyi, Szociális, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Minisztérium weboldalán találhatók (Információk az ápolási és támogatási szolgáltatásokról Ausztriában).
Az első orvosi látogatás a kórházi tartózkodás után
A kórházból való elbocsátás után általában továbbra is a háziorvosa fogja Önt ápolni. Előfordulhat, hogy kontrollvizsgálatokra van szükség a kórházban.
Amikor a kórházi tartózkodása után először felkeresi orvosát, először megbeszéli Önnel a kórházi zárójelentést. Ez az összefoglaló javaslatokat tartalmaz a további kezelésre és a gyógyszerekre vonatkozóan. Az orvosi látogatással kapcsolatos összes információt az "Orvosi látogatás" és a "Mi történik az orvosi rendelőben?" menüpontok alatt találja.
Háziorvosa áttekinti ezt a gyógyszerlistát, majd felír Önnek egy receptet. Ha bármelyik gyógyszerhez előzetes engedély szükséges a főorvostól, orvosa megszerzi a szükséges jóváhagyást. További információ erről a "Recept - E-recept - Érvényesség" menüpont alatt található.
Gyógyszeres kezelés kórházi kezelés után
A kórházból való távozása után kaphat receptet orvosától. A kórházi orvosok magánrecepten írják fel a gyógyszereket. Magánreceptek esetén a gyógyszer kiskereskedelmi árát a gyógyszertárban kell kifizetnie. Azonban kérheti a költségtérítést az egészségbiztosítójától.
Magánrecept közgyógybiztosítási receptre való átváltás nélkül is kiváltható, ha az egészségbiztosítója és az adott kórház között megállapodás van arról, hogy a magánrecepteket ugyanúgy kezelik, mint a közgyógybiztosítási recepteket. További információért kérjük, forduljon egészségbiztosítójához.