In Österreich erkranken hochgerechnet etwa fünf von 100 Personen an einer Infektion, die mit einer medizinischen Behandlung oder einem Aufenthalt in einer Gesundheitsreinrichtung in Verbindung gebracht werden kann. Diese Infektionen werden Gesundheitssystem-assoziierte Infektionen (HAI) genannt, da diese nicht nur in Krankenanstalten – nosokomiale Infektionen – sondern in allen Gesundheitseinrichtungen auftreten können. Dazu zählen z.B. Langzeit-Pflegeeinrichtungen und Rehabilitationszentren, Ambulatorien oder Praxen. Für Patientinnen und Patienten kann eine derartige Infektion gravierende Folgen haben, die bis hin zum Tod gehen kann. Die einfachste und wirksamste Maßnahme, um einer Gesundheitssystem-assoziierten Infektion vorzubeugen, ist ebenso einfach wie effizient: Das Desinfizieren der Hände.

Gesundheitssystem-assoziierte Infektion: Was ist das? 

Eine Person wird in einer Gesundheitseinrichtung aufgenommen, behandelt oder einer invasiven Untersuchung unterzogen, um diese Krankheit zu diagnostizieren oder um sich einer Operation zu unterziehen. Im Verlauf kann es als Komplikation zu einer Infektion, wie beispielsweise eine Lungenentzündung oder eine Harnwegsinfektion, kommen. In einem solchen Fall sprechen Fachleute von einer in einer Gesundheitseinrichtung erworbenen Infektion. 

Die Definition einer Gesundheitssystem-assoziierten Infektion ist das Auftreten frühestens am dritten Tag nach der Aufnahme in die Gesundheitseinrichtung und wenn sich die Infektion zum Zeitpunkt der Aufnahme nicht in der Inkubationsphase befunden hat.

Welche Ursachen haben Gesundheitssystem-assoziierte Infektionen?

Nosokomiale Infektionen werden durch Bakterien, Viren oder Pilze verursacht. Am häufigsten sind Infektionen durch Bakterien. In den meisten Fällen stammen diese aus der sogenannten körpereigenen Flora, d.h. aus Nase, Mund, Rachen, Darm, Haut etc.. der Patientin oder des Patienten selbst. Gesunden Menschen schaden diese Bakterien nicht. Im Gegenteil – sie schützen den Körper vor krankmachenden Erregern. Anders sieht es aber aus, wenn eine Operationswunde vorliegt, die Organfunktionen und das Immunsystem angeschlagen sind. Dann werden diese Bakterien an einen Ort verschleppt, wo sie eigentlich nicht hingehören. So können beispielsweise Bakterien auf der Haut durch einen medizinischen Eingriff, z.B. einer Operation, ins Körperinnere gelangen. Die ansonsten harmlosen Bakterien können sich ungehindert vermehren und zu gefährlichen Infektionen führen. Fachleute sprechen in diesem Fall von einer endogen bedingten Infektion. 

Bei Hygienemängel können Krankheitserreger auch von anderen Personen, Gegenständen und Oberflächen in der Patientenumgebung oder durch medizinische Hilfsmittel auf die Patientin oder den Patienten übertragen werden. Oft werden über die Hände von Ärztinnen und Ärzten, Pflegekräften oder Besucher:innen Krankheitserreger auf die Patientin oder den Patienten übertragen. Zudem können auf jedem Gegenstand, mit dem die Patientin oder der Patient in Berührung kommt, Keime lauern und auf diese oder diesen übertragen werden. Das sind z.B. das Waschbecken, die Toilette oder Türgriffe. Entsteht eine Gesundheitssystem-assoziierte Infektion auf diese Weise, sprechen Ärztinnen und Ärzte von einer exogen bedingten Infektion.

Zusammengefasst spielen folgende Faktoren bei der Entstehung einer nosokomialen Infektion bzw. HAI eine Rolle: 

Faktoren, die mit der Patientin oder dem Patienten zusammenhängen:

• Alter: Alte, aber auch sehr junge Patientinnen und Patienten (Frühchen) sind anfälliger für nosokomiale Infektionen,
• Personen mit schlecht heilenden Wunden oder Hauterkrankungen,
• Personen mit schweren Grunderkrankungen und chronisch Erkrankungen: z.B. Diabetes mellitus, Krebs, Aids, Hepatitis,
• Mangelernährung,
• langem Aufenthalt in einem Krankenhaus,
• Aufenthalt in einem Pflegeheim,
• Einnahme bestimmter Medikamente, die das Abwehrsystem unterdrücken (Immunsuppressiva) sowie
• Behandlung mit Antibiotika.

Häufige Gesundheitssystem-assoziierte Infektionen

Gesundheitssystem-assoziierte Infektionen können in den verschiedensten Formen auftreten. Da sie schwere gesundheitliche Folgen haben können, müssen sie laut Kranken- und Kuranstalten-Gesetz erfasst werden.

Zu den häufigsten nosokomialen Infektionen zählen:

• Harnwegsinfekte: Diese verlaufen oft symptomarm. Manchmal kann ein Harnwegsinfekt aber auch schwer verlaufen und zu einer Blutvergiftung führen. Oft wird ein Gesundheitssystem-assoziierter Harnwegsinfekt durch einen Harnkatheter verursacht. Bei diesem wird über ein Röhrchen Harn aus der Harnblase abgeleitet. Über dieses können Bakterien bis zur Harnblase gelangen und eine Entzündung in den Harnwegen verursachen. Vor allem wenn ein Harnkatheter länger liegt, können Bakterien über diesen bis zur Harnblase gelangen und dort Entzündungen verursachen.

• Lungenentzündung: Besonders gefährdet, an einer Gesundheitssystem-assoziierten Lungenentzündung zu erkranken, sind Personen auf Intensivstationen, die künstlich beatmet werden. Da die Betroffenen meist durch ihre ursprüngliche Krankheit stark geschwächt sind, kann eine derart erworbene Lungenentzündung schwer verlaufen. Dazu kommt, dass die auslösenden Bakterien oft sehr widerstandsfähig gegenüber Antibiotika sind. In vielen Fällen kommt es zu Komplikationen und mitunter führt die Erkrankung zum Tod.

• Wundinfektionen nach Operationen: Diese machen den größten Anteil Gesundheitssystem-assoziierter Infektionen aus. Keime, beispielsweise aus der Haut der Patientin oder des Patienten, die während einer Operation in die Wunde gelangen, können in weiterer Folge zu einer Wundinfektion führen. Die Keime können dabei aus dem Operationsgebiet - z.B. bei Darmoperation aus dem Darm - oder der Umgebung stammen. Besonders gefährdet für eine derartige postoperative Wundinfektion sind alte Menschen oder Patientinnen und Patienten mit Diabetes mellitus. Bestimmte Operationsarten gehen mit einem besonders großen Risiko für eine derartige Infektion einher. Beispielsweise kann es bei Operationen des Dickdarms zur Verschleppung von Darmbakterien in die Operationswunde kommen. Ob es zu einer postoperativen Wundinfektion kommt, hängt u.a. auch von der Dauer der Operation ab.

• Sepsis ("Blutvergiftung"): Wenn sich die Bakterien über das Blut im gesamten Körper verbreiten, kann sich bei abwehrgeschwächten Personen eine Sepsis entwickeln. Diese kann lebensbedrohend sein und zu Organversagen führen. Sie ist jedoch im Vergleich zu den oben genannten Infektionen wesentlich seltener.

Welche Erreger rufen Gesundheitssystem-assoziierte Infektionen hervor?

Zu den häufigsten Mikroorganismen, die Gesundheitssystem-assoziierte Infektionen hervorrufen, zählen:

• Bakterien der Darmflora: z.B. Escherichia coli, Enterococcus species; diese Bakterien finden sich in der normalen menschlichen Darmflora und können bei geschwächten Personen nosokomiale Infektionen hervorrufen.
• Staphylococcus aureus: Ein häufiger Krankenhauskeim, der bei gesunden Personen u.a. im Nasen-Rachen-Raum vorkommen kann.
• Pseudomonas aeruginosa: Kommt im feuchten Milieu, wie beispielsweise in Abflüssen, Duschen oder Toiletten vor. Dieser Keim kann zu schweren nosokomialen Infektionen führen.
• Koagulase-negative Staphylokokken: Diese sind grundsätzlich Bestandteil der normalen Hautflora. Unter bestimmten Bedingungen, z.B. bei Vorliegen von Prothesen oder Gefäßkatheter, können sie Infektionen verursachen.
• Streptococcus pneumoniae: pneumoniae ist der häufigste Erreger der bakteriellen Pneumonie.
• Candida species: sind die Erreger von Vaginalinfektionen (Soor). Sie können selten bei schwerer Immumsuppression invasive Infektionen verursachen.
• Clostridium difficile ist der Erreger von Durchfall vor allem bei Patient:innen mit schwerer Grundkrankheit und Antibiotika-Einnahme.

Multiresistente Erreger

Ein zunehmendes Problem in Gesundheitseinrichtungen sind besonders Keime, die auf eine Therapie mit Standard-Antibiotika nicht mehr ansprechen: sogenannte multiresistente Erreger (MRE). MRE sind für gesunde Personen in der Regel nicht gefährlich. Sie wissen meist nicht, dass sie Träger von multiresistenten Bakterien sind. Sie können diese aber auf andere Menschen übertragen. Bei abwehrgeschwächten Personen können MRE zu komplizierten, lebensbedrohlichen Infektionen führen. Doch auch für gesunde MRE-Träger können die Keime zum Problem werden, nämlich dann, wenn sie operiert werden und die MRE in die OP-Wunde gelangen. Dann kann es zu einer schwer behandelbaren Wundinfektion kommen.

Um zu vermeiden, dass es zu einer Infektion mit MRE kommt, werden Personen bei Vorliegen von bestimmten Risikofaktoren bei der Aufnahme in eine Gesundheitseinrichtung auf das Vorhandensein solcher multiresistenten Keime untersucht. Zu diesem Zweck entnimmt die Ärztin oder der Arzt einen Abstrich aus der Nase, dem Rachen oder von der Wunde. Im Labor wird dann bestimmt, um welche Art des Keimes es sich handelt. Bestätigt sich der Verdacht auf einen MRE, müssen Besucher:innen und das Personal besondere Hygienevorschriften befolgen. Alle Menschen, die mit der oder dem Betroffenen in Kontakt kommen, müssen die entsprechenden Schutzmaßnahmen einhalten, wie Schutzmantel, Mund-Nasen-Schutz etc., und sich jedenfalls die Hände desinfizieren (siehe 5 Momente der Händehygiene der WHO). Dadurch soll eine Übertragung auf andere Patientinnen und Patienten verhindert werden. Dazu gehört u.a., dass die Patientin oder der Patient in einem Einzelzimmer untergebracht wird.

Methicillin-resistenter Staphylococccus aureus (MRSA)

Der bekannteste multiresistente Erreger ist der "Methicillin-resistente Staphylococccus aureus" (MRSA). Dieses Bakterium ist ein häufiger und gefährlicher Verursacher einer nosokomialen Infektion. Es spricht nicht auf das Antibiotikum Methicillin und andere hochwirksame Antibiotika an. Deshalb ist eine Infektion mitunter nur schwer behandelbar. Die multiresistenten Keime können bei geschwächten Personen schwere Infektionen beispielsweise von Wunden, der Atemwege und Harnwege verursachen. Manchmal verursacht dieser Keim auch eine Blutvergiftung.

Nähere Informationen finden Sie unter Antibiotikaresistenz. 

Wie kann ich einer Gesundheitssystem-assoziierten Infektion vorbeugen? 

Um einer Gesundheitssystem-assoziierten Infektion vorzubeugen, kommt der Hygiene in Gesundheitseinrichtungen besondere Bedeutung zu. Wichtig ist, dass das Krankenhauspersonal, aber auch die Patientinnen und Patienten sowie Besucher:innen bestimmte Hygieneregeln einhalten. Hygieneteams kümmern sich um die Erstellung, Implementierung, Kontrolle und regelmäßige Updates von diesen vorbeugenden Maßnahmen. Eine Schlüsselrolle in den Hygieneteams kommt Fachärztinnen und Fachärzten für Hygiene und Mikrobiologie zu.

Händehygiene wichtigste Maßnahme

Da sich viele Keime durch direkten Kontakt über die Hände verbreiten, steht im Kampf gegen Gesundheitssystem-assoziierte Infektionen die Händehygiene an erster Stelle. Regelmäßige und gründliche Händedesinfektion ist die einfachste und wirksamste Maßnahme, um Krankheitserreger nicht weiter zu verbreiten.

Die Weltgesundheitsorganisation (WHO) hat die wichtigsten Situationen im Krankenhausalltag festgelegt, in denen Mitarbeiter:innen ihre Hände gründlich desinfizieren müssen. Wichtige Voraussetzung zur Einhaltung dieser" 5 Momente der Händehygiene" ist, dass Desinfektionsmittelspender leicht zugänglich und verfügbar sind – nicht nur für das Personal, sondern für jeden, der sich in einer medizinischen Einrichtung aufhält. Auch die Patientinnen und Patienten sowie Besucher:innen können dazu beitragen, sich und andere zu schützen. So sollten diese ihre Hände u.a. vor und nach Betreten des Krankenzimmers, vor dem Essen und nach jedem Toilettengang gründlich desinfizieren. Wichtig dabei ist, dass ausreichend Desinfektionsmittel auf die Hände aufgebracht und dieses für 30 Sekunden in die trockenen Hände eingerieben wird. Dabei darf nicht auf Fingerspitzen, Nägel und Zwischenräume vergessen werden. Danach sollte kein Handtuch verwendet werden. 

Weitere Maßnahmen

Zudem tragen zu einem wirksamen Infektionsschutz u.a. bei:

• Schutzhandschuhe und –mäntel in bestimmten Situationen,
• Mund-Nasen-Schutz,
• regelmäßige Reinigung und ev. Desinfektion von Böden, Oberflächen und Gegenständen, die mit der Patientin oder dem Patienten in Kontakt kommen,
• Impfungen, da diese das Ausbrechen bzw. einen schweren Verlauf von Infektionen (z.B. Masern, Influenza, etc.) verhindern können und dadurch auch den Aufenthalt in einer Gesundheitseinrichtung,
• regelmäßige Schulungen aller Berufsgruppen, die Patientinnen und Patienten betreuen;
• das Immunsystem von Patientinnen und Patienten sollte so wenig wie möglich durch Behandlungen - z.B. Kortison - geschwächt werden;
• Personen, die ein erhöhtes Risiko haben, Träger eines multiresistenten Keimes zu sein, sollten vor der Aufnahme in ein Krankenhaus oder ein Pflegeheim untersucht werden. Dabei wird ein Abstrich des Nasen-Rachen-Raums oder von chronischen Wunden entnommen und auf multiresistente Erreger untersucht;
• zweckmäßiger Umgang mit Antibiotika: Um eine weitere Zunahme von Infektionen mit multiresistenten Bakterien zu verhindern, ist es wichtig, dass Antibiotika richtig eingesetzt werden. Multiresistente Erreger entstehen u.a., weil Antibiotika zu häufig, zu niedrig dosiert oder zu kurz eingesetzt werden;
• um die Mitverantwortung der Patientinnen und Patienten stärker hervorzuheben, wurde von der Plattform Patientensicherheit gemeinsam mit der Initiative Sicherheit im OP der Flyer Krankenhausinfektionen. Was Patientinnen und Patienten tun können entwickelt. Die Informationen sollen u.a. aufzeigen, welche Maßnahmen zum Selbstschutz ergriffen werden können. Dazu gehören neben dem Gespräch mit der Ärztin oder dem Arzt auch: 

• Aufmerksamkeit gegenüber bestimmten Symptomen wie Rötungen, Schmerzen oder Flüssigkeitsaustritt),

• Kenntnis einer wirksamen Handhygiene,
• Informationen zur Vermeidung von Antibiotikaresistenzen sowie
• Möglichkeiten der Risikominimierung im Zusammenhang mit Impfungen.

Weitere Informationen:

• Berichte über Gesundheitssystem-assoziierte Infektionen in Österreich (Bundesministerium für Soziales, Gesundheit, Pflege und Konsumentenschutz)

Ausztriában a becslések szerint minden 100. emberből körülbelül öt kap el olyan fertőzést, amely összefüggésbe hozható orvosi kezeléssel vagy egészségügyi intézményben tartózkodással. Ezeket a fertőzéseket egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéseknek (HAI) nevezik, mivel nemcsak kórházakban – nozokomiális fertőzések –, hanem minden egészségügyi intézményben előfordulhatnak. Ide tartoznak például a hosszú távú ápolást nyújtó intézmények és rehabilitációs központok, a járóbeteg-rendelők és az orvosi rendelők. A betegek számára egy ilyen fertőzés súlyos következményekkel járhat, akár halálhoz is vezethet. Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzésének legegyszerűbb és leghatékonyabb intézkedése a lehető legegyszerűbb: a kézfertőtlenítés.

Egészségügyi rendszerrel összefüggő fertőzés: Mi ez?

Egy személyt egészségügyi intézménybe vesznek fel kezelésre, invazív beavatkozásokra betegség diagnosztizálása vagy műtét elvégzése céljából. E folyamat során szövődményként fertőzés, például tüdőgyulladás vagy húgyúti fertőzés alakulhat ki. Ilyen esetekben a szakemberek egészségügyi ellátásban szerzett fertőzésnek nevezik.

Az egészségügyi rendszerrel összefüggő fertőzés definíciója szerint az egészségügyi intézménybe történő felvételt követő harmadik napon jelentkezik, és a fertőzés a felvétel időpontjában még nem volt lappangási fázisban.

Melyek az egészségügyi rendszerrel összefüggő fertőzések okai?

A nozokomiális fertőzéseket baktériumok, vírusok vagy gombák okozzák. A bakteriális fertőzések a leggyakoribbak. A legtöbb esetben ezek a beteg saját flórájából származnak, azaz az orrból, szájból, torokból, belekből, bőrből stb. Ezek a baktériumok nem ártanak az egészséges egyéneknek. Épp ellenkezőleg, védik a szervezetet a kórokozóktól. Más a helyzet azonban műtéti seb esetén, vagy ha a szervfunkciók és az immunrendszer károsodik. Ilyen esetekben ezek a baktériumok olyan helyre kerülnek, ahová nem valók. Például a bőrön lévő baktériumok bejuthatnak a szervezetbe egy orvosi beavatkozás, például a műtét során. Ezek az egyébként ártalmatlan baktériumok ezután ellenőrizetlenül szaporodhatnak, és veszélyes fertőzésekhez vezethetnek. A szakértők ezt endogén fertőzésnek nevezik.

Nem megfelelő higiénia esetén a kórokozók más emberekről, tárgyakról és a beteg környezetében lévő felületekről, vagy orvosi berendezéseken keresztül is átterjedhetnek a betegre. A kórokozók gyakran orvosok, ápolók vagy látogatók kezén keresztül kerülnek át a betegre. Továbbá, a baktériumok bármilyen tárgyon megbúvhatnak, amellyel a beteg érintkezik, és átkerülhetnek rá. Ilyenek például a mosogatók, WC-k és kilincsek. Amikor egy egészségügyi ellátással összefüggő fertőzés ilyen módon alakul ki, az orvosok exogén fertőzésnek nevezik.

Összefoglalva, a következő tényezők játszanak szerepet a kórházi fertőzések vagy HAI kialakulásában:

A beteggel kapcsolatos tényezők:

• Kor: Az idős betegek, de a nagyon fiatal betegek (koraszülöttek) is fogékonyabbak a kórházi fertőzésekre.
• Nehezen gyógyuló sebekkel vagy bőrbetegségekkel küzdő emberek,
• Súlyos alapbetegségben és krónikus betegségben szenvedők: például cukorbetegség, rák, AIDS, hepatitis,
• Alultápláltság
• hosszú kórházi tartózkodás,
• idősek otthonában tartózkodás,
• Bizonyos immunszuppresszánsok (immunszuppresszánsok) szedése, valamint
• Antibiotikumokkal történő kezelés.

Gyakori egészségügyi rendszerrel összefüggő fertőzések

Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések sokféle formában jelentkezhetnek. Mivel súlyos egészségügyi következményekkel járhatnak, a kórházakról és szanatóriumokról szóló törvény szerint nyilvántartásba kell venni őket.

A leggyakoribb nozokomiális fertőzések a következők:

• Húgyúti fertőzések (UTI-k): Ezek gyakran kevés tünettel járnak. Azonban néha a húgyúti fertőzés súlyos is lehet, és szepszishez vezethet. Az egészségügyi rendszerrel összefüggő húgyúti fertőzést gyakran húgyúti katéter okozza. A katéter segítségével a vizeletet egy csövön keresztül vezetik el a hólyagból. A baktériumok ezen a csövön keresztül juthatnak el a hólyagba, és gyulladást okozhatnak a húgyutakban. Ez különösen igaz, ha a húgyúti katéter hosszabb ideig a helyén marad, mivel a baktériumok könnyen elérhetik a hólyagot, és ott gyulladást okozhatnak.

• Tüdőgyulladás: Az intenzív osztályon fekvő, lélegeztetőgépen lévő személyek különösen ki vannak téve az egészségügyi ellátással összefüggő tüdőgyulladás kialakulásának kockázatának. Mivel az érintettek általában súlyosan legyengültek az alapbetegségük miatt, az ilyen szerzett tüdőgyulladás súlyos lehet. Ezenkívül a kórokozó baktériumok gyakran nagyon rezisztensek az antibiotikumokkal szemben. Sok esetben szövődmények lépnek fel, és a betegség néha halálos kimenetelű.

• Műtét utáni sebfertőzések: Ezek teszik ki az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések legnagyobb részét. A műtét során a sebbe jutó kórokozók, például a beteg bőréről, később sebfertőzéshez vezethetnek. Ezek a kórokozók származhatnak a műtéti helyről – például a bélből bélműtét esetén – vagy a környezetből. Az idősek és a cukorbetegségben szenvedő betegek különösen ki vannak téve az ilyen posztoperatív sebfertőzések kockázatának. Bizonyos típusú műtétek különösen magas kockázattal járnak az ilyen típusú fertőzésekre. Például vastagbélműtét során bélbaktériumok kerülhetnek a műtéti sebbe. A posztoperatív sebfertőzés kialakulása többek között a műtét időtartamától is függ.

Szepszis ("vérmérgezés"): Ha a baktériumok a véráramon keresztül terjednek a szervezetben, szepszis alakulhat ki a legyengült immunrendszerű embereknél. Ez életveszélyes lehet, és szervelégtelenséghez vezethet. Azonban sokkal ritkább, mint a fent említett fertőzések.

Mely kórokozók okoznak egészségügyi rendszerrel összefüggő fertőzéseket?

Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéseket okozó leggyakoribb mikroorganizmusok a következők:

• Bélbaktériumok: pl. Escherichia coli, Enterococcus fajok; ezek a baktériumok megtalálhatók a normál emberi bélflórában, és kórházi fertőzéseket okozhatnak legyengült egyéneknél.
• Staphylococcus aureus: Gyakori kórházi kórokozó, amely egészséges egyéneknél is előfordulhat, beleértve az orrgaratot is.
• Pseudomonas aeruginosa: Nedves környezetben, például lefolyókban, zuhanyzókban vagy WC-kben található. Ez a kórokozó súlyos kórházi fertőzéseket okozhat.
• Koaguláz-negatív staphylococcusok: Ezek általában a normál bőrflóra részét képezik. Bizonyos körülmények között, például protézisek vagy érkatéterek jelenlétében, fertőzéseket okozhatnak.
• Streptococcus pneumoniae: a pneumoniae a bakteriális tüdőgyulladás leggyakoribb oka.
• A Candida fajok a hüvelyi fertőzések (hüvelygomba) okozói. Ritka, súlyos immunszuppresszió esetén invazív fertőzéseket okozhatnak.
• A Clostridium difficile a hasmenés kórokozója, különösen súlyos alapbetegségben szenvedő és antibiotikumot szedő betegeknél.

Több gyógyszerrel szemben rezisztens organizmusok

Az egészségügyi intézményekben egyre növekvő problémát jelentenek az olyan kórokozók jelenléte, amelyek már nem reagálnak a standard antibiotikum-terápiára: az úgynevezett multidrug-rezisztens organizmusok (MDRO-k). Az MDRO-k általában nem veszélyesek az egészséges egyénekre. Általában nincsenek tisztában azzal, hogy multidrug-rezisztens baktériumok hordozói. Ezeket a baktériumokat azonban átadhatják másoknak. Immunhiányos egyéneknél az MDRO-k bonyolult, életveszélyes fertőzésekhez vezethetnek. De még az egészséges MDRO-hordozók számára is problémát jelenthetnek ezek a kórokozók, nevezetesen akkor, amikor műtéten esnek át, és az MDRO-k bejutnak a műtéti sebbe. Ez ezután nehezen kezelhető sebfertőzéshez vezethet.

A multirezisztens organizmusokkal (MDRO) való fertőzés megelőzése érdekében bizonyos kockázati tényezőkkel rendelkező egyéneket az egészségügyi intézménybe való felvételkor szűrnek ezen kórokozók szempontjából. Ebből a célból az orvos kenetet vesz az orrból, a torokból vagy a sebből. A kórokozó specifikus típusát ezután laboratóriumban azonosítják. MDRO gyanúja esetén a látogatóknak és a személyzetnek szigorú higiéniai protokollokat kell betartaniuk. Mindenkinek, aki kapcsolatba kerül a fertőzött személlyel, megfelelő védőintézkedéseket kell tennie, például köpeny és arcmaszk viselését, és rendszeresen fertőtlenítenie kell a kezét (lásd a WHO 5 kézhigiéniai mozzanatát). Ennek célja a más betegekre való átvitel megelőzése. Az egyik intézkedés, amely magában foglalja a beteg egyetlen szobába helyezését is, az a fertőzésmentes állapot biztosítása.

Meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA)

A legismertebb multirezisztens kórokozó a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA). Ez a baktérium gyakori és veszélyes okozója a kórházban szerzett fertőzéseknek. Nem reagál a meticillin antibiotikumra vagy más, nagy hatékonyságú antibiotikumokra. Ezért a fertőzés kezelése néha nehézkes lehet. Ezek a multirezisztens kórokozók súlyos fertőzéseket okozhatnak legyengült immunrendszerű embereknél, például sebek, légúti és húgyúti fertőzéseket. Ez a kórokozó néha szepszist is okoz.

További információ az antibiotikum-rezisztencia címszó alatt található.

Hogyan előzhetem meg az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéseket?

Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzése érdekében kiemelkedő fontosságú a higiénia az egészségügyi intézményekben. Alapvető fontosságú, hogy a kórházi személyzet, valamint a betegek és a látogatók betartsák a meghatározott higiéniai szabályokat. A higiéniai csoportok felelősek ezen megelőző intézkedések kidolgozásáért, végrehajtásáért, ellenőrzéséért és rendszeres frissítéséért. A higiéniai és mikrobiológiai szakorvosok kulcsszerepet játszanak ezekben a csoportokban.

A kézhigiénia a legfontosabb intézkedés

Mivel sok kórokozó közvetlen kézkontaktus útján terjed, a kézhigiénia kiemelkedő fontosságú az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések elleni küzdelemben. A rendszeres és alapos kézfertőtlenítés a legegyszerűbb és leghatékonyabb intézkedés a kórokozók további terjedésének megakadályozására.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azonosította a kórházi mindennapok legfontosabb helyzeteit, amelyekben a személyzetnek alaposan fertőtlenítenie kell a kezét. Az "5 kézhigiéniai pillanat" betartásának egyik kulcsfontosságú követelménye, hogy a fertőtlenítőszer-adagolók könnyen hozzáférhetőek és elérhetőek legyenek – nemcsak a személyzet, hanem az egészségügyi intézmény minden tagja számára. A betegek és a látogatók is hozzájárulhatnak saját maguk és mások védelméhez. Alaposan fertőtleníteniük kell a kezüket a beteg szobájába való belépés előtt és után, étkezés előtt, valamint minden mosdóhasználat után. Fontos, hogy elegendő mennyiségű fertőtlenítőszert vigyünk fel a kezeinkre, és 30 másodpercig dörzsöljük be száraz kezeinkbe. Ne feledkezzünk meg az ujjbegyekről, a körmökről és az ujjak közötti területekről sem. Utána ne használjunk törölközőt.

További intézkedések

Továbbá a következők járulnak hozzá a hatékony fertőzés-ellenőrzéshez:

• Védőkesztyűk és -köpenyek bizonyos helyzetekben,
• Szájmaszkok,
• A beteggel érintkezésbe kerülő padlók, felületek és tárgyak rendszeres tisztítása és szükség esetén fertőtlenítése,
• Oltások, mivel ezek megelőzhetik a fertőzések (pl. kanyaró, influenza stb.) kitörését vagy súlyos lefolyását, és így az egészségügyi intézményben való tartózkodás szükségességét is,
• Rendszeres képzés minden olyan szakmai csoport számára, akik betegekkel foglalkoznak;
• A betegek immunrendszerét a lehető legkisebb mértékben kell gyengíteni kezelésekkel – pl. kortizonnal;
• Azokat az embereket, akiknél fokozott a multirezisztens kórokozó hordozásának kockázata, szűrni kell, mielőtt kórházba vagy idősotthonba kerülnének. Ez magában foglalja az orrgaratból vagy krónikus sebekből vett kenetminta vizsgálatát multirezisztens kórokozók kimutatására.
• Az antibiotikumok megfelelő használata: A multirezisztens baktériumok okozta fertőzések további növekedésének megelőzése érdekében fontos az antibiotikumok helyes használata. A multirezisztens kórokozók többek között azért keletkeznek, mert az antibiotikumokat túl gyakran, túl alacsony dózisban vagy túl rövid ideig alkalmazzák;
• A betegek közös felelősségének jobb hangsúlyozása érdekében a Betegbiztonsági Platform a Műtőbiztonsági Kezdeményezéssel közösen kidolgozta a "Kórházi fertőzések: Mit tehetnek a betegek?" című szórólapot. A tájékoztató célja többek között az önvédelemre vonatkozó intézkedések bemutatása. Ezek az orvossal való beszélgetésen túl a következők:

• Figyelem a specifikus tünetekre, mint például a bőrpír, fájdalom vagy váladékozás),
• a hatékony kézhigiénia ismerete,
• az antibiotikum-rezisztencia megelőzésével kapcsolatos információk, és
• a védőoltásokkal kapcsolatos kockázatok minimalizálásának lehetőségei.

További információk:

Jelentések az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésekről Ausztriában (Szövetségi Szociális, Egészségügyi, Gondozási és Fogyasztóvédelmi Minisztérium)