Typ-1-Diabetes

Typ-1-Diabetes eine Autoimmunerkrankung, bei der die Betroffenen selbst kein Insulin mehr produzieren. Das Immunsystem greift die körpereigene Insulinproduktion in der Bauchspeicheldrüse an und zerstört die insulinproduzierenden Beta-Zellen. Es entsteht ein "absoluter Insulinmangel". Meist tritt der Typ-1-Diabetes bereits im Kinder- und Jugendalter auf, grundsätzlich ist eine Erkrankung aber in jedem Alter möglich. In Deutschland sind rund 372.000 Menschen betroffen, davon etwa 32.000 Kinder und Jugendliche.

Unser Erklävideo gibt Ihnen einen ersten Überblick über die Erkrankung:

Ursachen und Risikofaktoren des Typ-1-Diabetes

Die Ursachen dieser Autoimmunreaktion sind noch unklar. Möglicherweise fördern bestimmte Umweltfaktoren oder Virusinfektionen die Entstehung eines Typ-1-Diabetes. Auch Erbanlagen spielen eine gewisse Rolle, doch die Bedeutung dieser erblichen Veranlagung ist wesentlich geringer als beim Typ-2-Diabetes.

Auswirkungen des Insulinmangels

Durch den Insulinmangel kann der Körper die Kohlenhydrate aus der Nahrung nicht mehr verwerten. Der Blutzucker steigt, die Körperzellen werden nicht mit Energie versorgt. Wenn nun kein Insulin von außen zugeführt wird, kommt es innerhalb kurzer Zeit zu einer schweren Stoffwechselentgleisung – einer Ketoazidose. Ohne Gegenmaßnahmen kann diese tödlich enden.

Auch ohne Stoffwechselentgleisung schädigen erhöhte Blutzuckerwerte auf Dauer die Blutgefäße, die Nerven und zahlreiche Organe. Da ihr Körper das lebensnotwendige Hormon Insulin nicht mehr selbst herstellen kann, benötigen Menschen mit Typ-1-Diabetes eine lebenslange Therapie mit Insulin-Injektionen, entweder mit einer Spritze, einem Insulinpen oder einer Insulinpumpe.

Erstmanifestation

Zu Beginn verlaufen die Autoimmunprozesse bei der Entwicklung eines Typ-1-Diabetes ohne Symptome. Die entsprechenden Antikörper lassen sich aber mittels Blutuntersuchung schon Monate bis Jahre vor Ausbruch des Diabetes nachweisen. Wenn dann etwa 80 % der Beta-Zellen der Bauchspeicheldrüse zerstört sind, kommt es zum Ausbruch der Krankheit. Innerhalb von wenigen Tagen oder Wochen tritt dann Reihe von typischen Symptomen auf: starker Durst, häufiger Harndrang (Kinder, die schon trocken sind, beginnen wieder mit dem Bettnässen), Müdigkeit und Abgeschlagenheit sowie Gewichtsverlust. Die Atemluft der Betroffenen beginnt, nach Azeton zu riechen (der Geruch erinnert an Nagellackentferner oder Obst).

www.diabetesde.org/system/files/documents/flyer_neudiagnose_typ_1_2024.pdf

Therapie des Typ-1-Diabetes

Bei der Behandlung des Typ-1-Diabetes muss von Anfang an und für den Rest des Lebens Insulin von außen zugeführt werden. Die notwendige regelmäßige Kontrolle des Glukosewerts kann durch Blutzuckermessung über ein Messgerät oder durch Messung des Gewebezucker mit einem CGM- oder FGM-System erfolgen. Diese Messung sowie die Durchführung der Insulintherapie und die Berechnung der notwendigen Insulinmengen lernen neu Diagnostizierte bzw. bei Kindern auch deren Eltern in einer auf ihre individuellen Bedürfnisse abgestimmten Schulung. In Anschluss führen die Betroffenen bzw. die Eltern von betroffenen Kindern die Therapie im Alltag weitgehend selbstständig durch, wobei regelmäßige Kontrolltermine mit dem Diabetes-Team stattfinden.

Folgeerkrankungen

Erhöhte Blutzuckerwerte verursachen oft lange Zeit keine Beschwerden, schädigen aber die Blutgefäße, die Nerven und zahlreiche weitere Organe. Daher ist das Ziel der modernen Diabetes-Therapie in der Regel eine normnahe Glukoseeinstellung ohne große Schwankungen. Dies leistet auch einen großen Beitrag zur Vermeidung von Folgeerkrankungen.

1-es típusú cukorbetegség

Az 1-es típusú cukorbetegség egy autoimmun betegség, amelyben az érintettek már nem képesek saját inzulint termelni. Az immunrendszer megtámadja a szervezet saját inzulintermelését a hasnyálmirigyben, és elpusztítja az inzulint termelő béta-sejteket. Ez "abszolút inzulinhiányt" eredményez. Az 1-es típusú cukorbetegség általában gyermekkorban vagy serdülőkorban alakul ki, de bármilyen életkorban előfordulhat. Németországban körülbelül 372 000 embert érint, köztük körülbelül 32 000 gyermeket és serdülőt.

Magyarázó videónk áttekintést nyújt a betegségről:

Az 1-es típusú cukorbetegség okai és kockázati tényezői

Ennek az autoimmun reakciónak az okai még mindig nem tisztázottak. Bizonyos környezeti tényezők vagy vírusfertőzések elősegíthetik az 1-es típusú cukorbetegség kialakulását. A genetikai hajlam is szerepet játszik, de ennek az örökletes tényezőnek a jelentősége lényegesen kisebb, mint a 2-es típusú cukorbetegségben.

Az inzulinhiány hatásai

Az inzulinhiány miatt a szervezet már nem tudja hasznosítani az élelmiszerekből származó szénhidrátokat. A vércukorszint megemelkedik, és a szervezet sejtjei nem kapnak energiát. Ha külsőleg nem adnak be inzulint, rövid időn belül súlyos anyagcsere-egyensúlyhiány – ketoacidózis – alakul ki. Ellenintézkedések nélkül ez végzetes lehet.

A megemelkedett vércukorszint anyagcsere-egyensúlyhiány nélkül is károsítja az ereket, az idegeket és számos szervet idővel. Mivel a szervezetük már nem képes termelni a létfontosságú hormont, az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek élethosszig tartó inzulininjekciós kezelésre van szükségük, akár fecskendővel, inzulin tollal, akár inzulinpumpával.

Kezdeti megnyilvánulások

Az 1-es típusú cukorbetegség korai stádiumában az autoimmun folyamatok tünetmentesek. A megfelelő antitestek azonban hónapokkal vagy évekkel a cukorbetegség kialakulása előtt vérvizsgálattal kimutathatók. A betegség akkor jelentkezik, amikor a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek körülbelül 80%-a elpusztul. Néhány napon vagy héten belül számos tipikus tünet jelentkezik: erős szomjúság, gyakori vizelés (a már szobatiszta gyermekek újra elkezdhetnek ágyba pisilni), fáradtság és kimerültség, valamint fogyás. Az érintettek lehelete aceton szagúvá válik (a szag a körömlakklemosóra vagy a gyümölcsre emlékeztet).

1-es típusú cukorbetegség kezelése

Az 1-es típusú cukorbetegség kezelésében az inzulint a kezdetektől fogva, és a beteg életének végéig be kell adni. A glükózszint szükséges rendszeres ellenőrzése vércukorszint-mérővel történő méréssel, vagy intersticiális glükóz mérésével CGM vagy FGM rendszerrel érhető el. Az újonnan diagnosztizált személyek, és gyermekek esetében szüleik, egy egyéni igényeikre szabott képzésen tanulják meg, hogyan kell elvégezni ezeket a méréseket, valamint hogyan kell alkalmazni az inzulinterápiát és kiszámítani a szükséges inzulinadagokat. A képzést követően az érintettek, vagy az érintett gyermekek szülei nagyrészt önállóan kezelik a terápiát a mindennapi életükben, rendszeres kontrollvizsgálatokon vesznek részt a cukorbeteg csapattal.

Szövődmények

A megemelkedett vércukorszint gyakran hosszú ideig nem okoz tüneteket, de károsítja az ereket, az idegeket és számos más szervet. Ezért a modern cukorbetegség-terápia célja általában a közel normális glükózszint elérése jelentős ingadozások nélkül. Ez jelentősen hozzájárul a szövődmények megelőzéséhez is.